Röviden-tömören
Elkezdem tehát, egy gyors és rövid összefoglalóval mindarról, ami ennek a blognak a létrejöttét ihlette. Szóval, életem legszebb emlékei, hát mi más is lenne mint a gyerekkorom, de azon belül is a nyári szünetek, amikor a nagymamáméknál voltam vidéken. Egy kis falucskában, Erdélyben (Marosvásárhelyen éltem egyébként). Akkor még nem tudtam, hogy azok az illatok, minden régi tárgy, amit most már múzeumba lehetne állítani :) milyen sokat fognak nekem jelenteni "felnőttként". Aztán egy ilyen sokat jelentő nyári szünet végén jött a telefon, kiköltözünk Magyarországra. Hát mit is mondhatnék, összedőlt a világ bennem, mi lesz a barátaimmal? Hogy fogadnak ott engem? Lényeg a lényeg, kiköltözött a család Budapestre (14 éves voltam), és 2 év kivételével azóta is ott éltünk. Ennek már 13 éve, és milyen jól döntöttek, amikor így határoztak, mert nekem ez az otthonom. Itt érzem teljesnek magam, imádom az új barátaimat (és a régi barátok is megmaradtak, azok, akiknek az 500km nem távolság :) ), a sokkal nyitottabb és 21ik századi gondolkodásmódot...igen, ez kell nekem:) Természetesen egy olyan család számára, ahonnan mi jöttünk egy idő után terhes lesz ez a folyamatos rohanás, az elmegyünk egymás mellett az utcán kép, szomszédok nem ismerik egymást, le-fel rohanó ideges emberek. Reggeltől estig dolgozni, hogy utána a hatalmas rezsire menjen el a fizu. Hát megéri?
Elkezdem tehát, egy gyors és rövid összefoglalóval mindarról, ami ennek a blognak a létrejöttét ihlette. Szóval, életem legszebb emlékei, hát mi más is lenne mint a gyerekkorom, de azon belül is a nyári szünetek, amikor a nagymamáméknál voltam vidéken. Egy kis falucskában, Erdélyben (Marosvásárhelyen éltem egyébként). Akkor még nem tudtam, hogy azok az illatok, minden régi tárgy, amit most már múzeumba lehetne állítani :) milyen sokat fognak nekem jelenteni "felnőttként". Aztán egy ilyen sokat jelentő nyári szünet végén jött a telefon, kiköltözünk Magyarországra. Hát mit is mondhatnék, összedőlt a világ bennem, mi lesz a barátaimmal? Hogy fogadnak ott engem? Lényeg a lényeg, kiköltözött a család Budapestre (14 éves voltam), és 2 év kivételével azóta is ott éltünk. Ennek már 13 éve, és milyen jól döntöttek, amikor így határoztak, mert nekem ez az otthonom. Itt érzem teljesnek magam, imádom az új barátaimat (és a régi barátok is megmaradtak, azok, akiknek az 500km nem távolság :) ), a sokkal nyitottabb és 21ik századi gondolkodásmódot...igen, ez kell nekem:) Természetesen egy olyan család számára, ahonnan mi jöttünk egy idő után terhes lesz ez a folyamatos rohanás, az elmegyünk egymás mellett az utcán kép, szomszédok nem ismerik egymást, le-fel rohanó ideges emberek. Reggeltől estig dolgozni, hogy utána a hatalmas rezsire menjen el a fizu. Hát megéri?
Szóval jött a következő döntés, elköltözünk. Egy olyan helyre, ahol nem rohan az idő. Nincs mire elkölteni a pénzt. Ahol jut időnk egymásra, az emberek kedvesen köszönnek, megkérdezik, hogy hogy vagyunk. Ha a piros lámpa átvált zöldre nem taposok a gázra, betartom az 50es tempót, és nem dudálom le az előttem lévőt:) Hosszas keresgélés után megtaláltuk A helyet! Gyönyörű kis falucska, a Mátra lábánál (igen, végre erdők és dombok, mint Erdélyben). Nagyon kis piciny falu, kevés emberrel, csak a nagy csend, és mi... a család, plusz 7 kutya, 5 macska, 2 ló, és egy csomó hobbi nyuszi:) Ugyanis a 13 évnyi panellakásban töltött év alatt rendesen hiányzott nekünk egy kiskutya, vagy csak egy kis állat, amit simogathatunk. Hát most adunk az érzésnek rendesen.
A hely neve Vécs, régi, öreg falu, kedves és segítőkész emberekkel. És nagy meglepetésünkre, sok erdélyi családdal. A házak 30% nyaralóként működik. Reggel kávés pohárral a kezemben sétálok az erdőben, észre se veszem, és 1 km-nyit sétálok. Közben fácánokba és őzikékbe botlok. Kifejezhetetlen, mennyire jó, és mennyire kellett már ez.
Jött a következő döntés. Ha már hatalmas telkünk van, akkor miért vegyük az agyontápozott húsokat a boltból? Miért vegyük a görög paradicsomot, spanyol barackot és még sorolhatnám. Hát termeljünk magunknak, tápmentes szárnyasokat, és permetmentes zöldséget-gyümölcsöt. Már egy ideje saját alapanyagokból készítjük a finomabbnál finomabb étkeket, és menyire más az új (régi) ízvilág. Pont mint a nagyi főztje. Szóval a blogom egyik témája a főzés lesz :) Hagyományos, magyaros, nagyi receptje féle étkek, egy kis 21ik századi, fővárosi stílust belecsempészve. Ugyanis a nagyvárosi élet szemlélete, felfogása, pörgése mindig a "véremben lesz", csak már egy nyugodtabb helyen:)
A ház amit vettünk, régi, felújítandó, úgyhogy az eddigi 4 hónap felújításokkal telt, én még mindig nem végeztünk. Viszont az előző tulajdonos mindent itt hagyott a házban, családi albumok, útlevelek stb és sok-sok RÉGISÉGET :) Rájöttem, egy fanatikus régiséggyűjtő lakozik bennem. Főleg, hogy a tárgyak nagy részét már ismertem valahonnan. Hát persze, hogy a régi nyári szünetekből:) Eldöntöttem, felújítok, vagy restaurálok mindent, és lesz egy régiség szobám. Szóval a blogom második témája a lakberendezés lesz. Természetesen abba is próbálok belecsempészni egy kis 21ik századot, de a fő vonal az a reneszánsz stílus lesz:) Viszont ezt már nem itt, nem ebben a házban fogom véghez vinni, hanem a sajátban. Ugyanis a kedves párom, akivel már 9 éve együtt vagyunk, 4 évnyi külföldi munkavégzés után hazaköltözik....végleg:) És remélhetőleg találunk itt Vécsen egy házikót, ahol többek között családot alapíthatunk:)
Röviden összefoglalva és a lényeget kiragadva bemutattam eddigi életem, remélem lesz olyan olvasója, akinek sikerül vele feldobnom a napját, vagy esetleg ihletet talál benne egy jó kis recepthez, vagy egy saját készítésű lakáskiegészítőhöz:)
